A vívósportág 3 szakágra különül el. Ezek a kard, a tõr és a párbajtõr . Mindhármat mûvelik a gyengébb nem képviselõi is.
A versenyvívás története felöleli az egész XX. századot. Jelenleg érvényes szabályai megértést igényelnek de nem bonyolultabbak, mint sok más szabályok által rögzített egyéni nagy csapatsportág. A három fegyvernem azonosságai:
A selejtezõ mérkõzések csapatküzdelmetörténnek, amit az egyenes kieséses rendszer követ.
A fõtáblán folytatott küzdelem 15 találatra történik, ahol 1 vereség már a kiesést jelenti. A világversenyeken az egyéni küzdelmeket mára már minden szakágban csapatversenyek kísérik. 3 fõs csapatok csatáznak váltóverseny formájában 5 találatokat elérve egyéni összecsapásokkal. Végül az nyer, amelyik eléri a 45. találatot. A csapatversenyek lebonyolítása is direkt kiesés. A találatok érvényességét elektromos találatjelzõ gép mutatja, mely végül is csak segíti a versenybíró rendelkezéseit. A döntés /és az esetleges tévedés/ az adott csörtét vezetõ zsûri joga. A találatok adása a 16 méter hosszú vívópáston zajlik a vezetõbíró rajta és állj vezényszava között. A szakágak világversenyeire egy idõpontban és helyszínen ke
|